"Valószínûleg a lemezhallgatásban is azt az egyszeri és megismételhetetlen élményt keressük, ami egy koncerten érhet bennünket, ezért is lényeges számunkra, hogy mi a zene, ami szól, s az milyen hatást gyakorol ránk. Kevés olyan előadó van, akinek a felvételei másodszorra nem okoznak csalódást, hanem esetleg még nagyobb élményt nyújtanak." - nyilatkozta egyszer a művész, akinek felvételei huszadszorra is élményt nyújtanak. Ma induló tízrészes sorozatunkkal nagyszerű zongoraművészünket, Ránki Dezsőt köszöntjük 60. születésnapja alkalmából. Mi mással kezdhetnénk, mint Schumann zongoraversenyével, hiszen ez volt a még főiskolás ifjú művész első nagy sikere.
Ránki Dezső Budapesten született, 1951. szeptember 8-án. Zenei tanulmányait Domokos Kingánál és Máthé Kláránál kezdte, majd a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta, ahol 1973-ban szerzett diplomát Kadosa Pál és Rados Ferenc növendékeként. Még tanulóévei alatt, 1969-ben, tizennyolc évesen nyerte el a Zwickaui Nemzetközi Schumann Verseny I. díját, ez idő óta koncertezik világszerte. Rendszeresen fellépett Európa legtöbb országában, több ízben Észak- és Dél-Amerikában, valamint Japánban. Játszott többek között a Berlini Filharmonikusokkal, a Londoni Filharmonikusokkal, az amszterdami Concertgebouw zenekarával, a párizsi Orchestre Nationallal, a tokiói NHK zenekarával, és számos neves karmesterrel, többek között Solti Györggyel, Végh Sándorral, Lorin Mazellel és Zubin Mehtával. Jelentős szerepet játszik életében a kamarazene. Több, mint két évtizede itthon és külföldön egyaránt rendszeresen koncertezik feleségével, Klukon Edittel. Eljátszották a négykezes, illetve kétzongorás irodalom legnagyobb részét. Lemezre vették Satie Socrate-jának kétzongorás és Liszt Via Crucis-ának négykezes változatát. Ránki Dezső számos elismerésben részesült, 1973-ban Liszt-díjat, 1978-ban és 2008-ban Kossuth-díjat, 1988-ban Bartók-Pásztory-díjat kapott. 1984-ben Érdemes Művész, 1990-ben Kiváló Művész lett. 2005-ben Prima Primissima Díjat, 2007-ben pedig Magyar Művészetért Díjat nyert.
Gyakran lép fel a Fesztiválzenekarral: megszólaltatták már Bartók 2. zongoraversenyét, Liszt három zongoraversenyét, Mozart K. 488-as versenyművét, és mint most is, Schumann zongoraversenyét.
„Képtelen vagyok arra, hogy virtuózok számára írjak koncertet, így valami mást kell kitalálnom" - írta Schumann 1839-ben menyasszonyának. Valaha ugyan ő maga is zongoravirtuóznak készült, egy helytelen mechanizmussal megoldani próbált ujjgyakorlat következtében azonban keze mindörökre alkalmatlanná vált a nyilvánosság előtti zongorázásra. A zongoraverseny komponálásának gondolata legelőször ebben az időben merült fel benne. Később - Clara Wieck jegyeseként - ismét foglalkozott a tervvel, és 1841-ben meg is írta az a-moll koncert első tételét, a versenymű teljes alakjában azonban csak négy évvel utóbb készült el.
A koncert második felében a Budapesti Fesztiválzenekar, Carlo Rizzi vezényletével a romantikus német zeneszerző utolsó, IV. szimfóniáját játssza. Ez a mű voltaképpen Schumann második szimfóniája: 1841-ben keletkezett. Schumann imádott feleségét, Clarát köszöntötte vele, születésnapján. 1841 decemberében Lipcsében be is mutatták a darabot, a zeneszerző azonban úgy döntött, hogy átdolgozza. Ezután több mint egy évtized telt el, míg a szimfónia végleges formájában elkészült és a szerző vezényletével Düsseldorfban felhangzott. Néhány hónappal később a rajnai zenei ünnepségen is előadták a művet, amelynek felelevenítéséről Schumann így írt egyik barátjának: „Arra, hogy régi szimfóniám, amelyre talán emlékszel még, ebből az alkalomból újra előkerült, nem is gondoltam volna annakidején, mikor Lipcsében hallottuk. Szinte akaratom ellenére adták most elő, de a bizottság, amely nemrég hallotta, olyan lelkesen vett rá, hogy nem ellenkezhettem. A szimfóniát egyébként teljesen áthangszereltem, természetesen sokkal jobban és hatásosabban, mint annakidején..." A d-moll szimfónia alapkoncepciója az organikus egység. Erre vall a négy tétel tematikus összefüggése, valamint a zeneszerzőnek az az előírása, hogy a tételeket egyvégtében, megszakítás nélkül adják elő.
Felejthetetlen hangversenyek a Magyar Rádió archívumából
A Budapesti Fesztiválzenekar Schumann-műveket játszik
