|
2012. február 23. csütörtök, Alfréd
Zenebeszéd
„A ciklussal Mahler megragadó lírai művet alkotott. Zenei anyagát nemes szimfonikus melodika adja, … (ám) a legerősebb drámai hatás sem csábítja Mahlert arra, hogy átlépje a dalszerűség határait”
Gustav Mahler 1901–1904 között alkotta pályája egyik klasszikus darabját, Gyermekgyászdalok című dalciklusát kedvenc költője, Friedrich Rückert gyermekei halála hatására megírt öt elégiája nyomán. A feleség, Alma Mahler szerint Mahler ezzel a sorozattal kihívta maga ellen a végzetet, amivel arra utalt, hogy nem sokkal megírása után ő is elvesztette egyik gyermekét. „A ciklussal Mahler megragadó lírai művet alkotott. Zenei anyagát nemes szimfonikus melodika adja, … (ám) a legerősebb drámai hatás sem csábítja Mahlert arra, hogy átlépje a dalszerűség határait” – írta Bruno Walter, aki nemcsak egyik leghivatottabb tolmácsolója, de egyik legszemélyesebb barátja is volt a 100 éve elhunyt osztrák mesternek. Ugyanakkor egyik életrajzírója, Kurt Blaukopf a következőket írja: „Mahler zenéje itt már megszabadul a korábbi dalművészetét jellemző stílusjegyektől, az egyszerű folklórtól, az indulóritmustól, a katonai szignáltól, a népies-táncos hangvételtől, és olyan csúcsra emelkedik fel, ahonnan már Schönberg ... Pierrot Lunaire-je (1912), Anton Webern Rilke-dalai (1910) és Alban Berg Altenberg-dalai (1912) is láthatók.”
Zenebeszéd
Mahler: Gyermekgyászdalok - dalciklus Rückert verseire
Ea. Schöck Atala - ének, Lázár Balázs - próza, Bartinai Gábor - zongora, MR Szimfonikusok, vez. Kesselyák Gergely
Mv. Péteri Lóránt
(MR 6-os stúdió, 2011. november 12.)
Szerkesztő Szalai Eszter
Minden jog fenntartva © 2007Kereskedelmi irodaImpresszum |
  |