Camilla Williams Virginia Államban született, apja gépkocsivezető volt - és amatőr muzsikus, mint mindenki a családban. "Mindenki énekelt, mindig csupa zene volt az otthonunk." Nyolc évesen Camilla már kiválóan zongorázott, énekelt és táncolt. Fellépett iskolájában és a  Danville-i baptista templomban is. Később privát úton képezte hangját  Marion Szekely Freschl-nél, aki főállásban a Juilliard-on tanított. 1946. május 15-én debütált a New York City Opera színpadán, Cso-cso-szán-ként - ez is maradt leghíresebb szerepe - a Bajazzók Neddája,  Mimi és Aida mellett.  Gershwin operája első és egyben legautentikusabb - noha nem teljes - lemezfelvételének Bess-e, valamint Mahler VIII. szimfóniája Stokowski-féle felvételének szólistája volt.

De nem csupán Stokowskinak - közvetlen munkatársa volt  Martin Luther King-nek is. 1963-ban ő énekelt a híres "Van egy álmom" kezdetű beszéd előtt, és akkor is, amikor az afro-amerikai polgárjogi harcok vezetője megkapta a Nobel-békedíjat. Férje neves  ügyvéd  volt: Charles Beaver. Beaver halála után volt zongorakísérőjével,  Boris Bazalával költözött össze, akivel szoros barátságban, plátói szerelmben élte utolsó éveit. 

Camilla Williams 1970-ben vonult vissza a színpadtól, főiskolákon tanított New Yorkban, majd az Indianai Egyetem első fekete bőrű zeneprofesszora lett. A tanítással 1997-ben hagyott fel.