Dátum:  2012-04-05 12:09:05

Kodály Zoltán a 20. századi nemzeti zenei iskolák egyik legnagyobb alkotója volt. 1882 decemberében született Kecskeméten, 1967. március 6-án hunyt el Budapesten. Gazdag életműve, sokoldalú tevékenysége valóságos reneszánsz emberré tette, aki a 20. század súlyos megpróbáltatásai közepette, világháborúkat és diktatúrákat átélve, mindvégig saját feladatára, népe zenéjének, kultúrájának megőrzésére és fejlesztésére összpontosította szellemi erejét. Zeneszerzői termésében főszerepet kaptak a magyar népdalra, népzenére s történelmi verbunkos zenére alapozott kompozíciók, nemcsak vokális alkotásaiban, hanem szimfonikus műveiben és kamarazenéjében is. Barátja és pályatársa, Bartók írta róla: 

"Ha azt kérdezik tőlem, mely művekben ölt testet legtökéletesebben a magyar szellem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály műveiben. Ezek a művek: hitvallomás a magyar lélek mellett. Külső magyarázata ennek, hogy Kodály zeneszerzői tevékenysége kizárólag a magyar népzene talajában gyökerezik. Belső oka pedig rendíthetetlen hite és bizalma népének építő erejében és jövőjében." 

Tudományos tevékenységének gerince a népzenekutatás volt, mellette azonban fontos munkásságot fejtett ki a néprajz, zenetörténet, zeneesztétika, zenekritika, irodalomtörténet és nyelvművelés területén is. Pedagógiai elvei, a népdalra alapozott nagyszabású nevelői koncepciója sok évtizedre meghatározta a magyarországi és nemzetközi zenetanítás irányvonalát. 

Mit üzen Kodály?