Zenetudomány

Előadások Kodály Zoltánról Az MR3Bartók Rádió sorozata a 2007-es Kodály évben. Szerkesztő: Papp Márta. Kodály Zoltán munkásságát számos dokumentumkötet, tudományos könyv és tanulmány tárgyalja. Életét, kapcsolatait, műveit illetően mégis napjainkig maradtak fehér foltok, melyeknek feltárása, tisztázása a mai magyar zenetudomány izgalmas feladata. Az MR3 Bartók rádió sorozata melyben kiváló zenetörténészeink szólalnak meg, a legifjabbaktól az idős, tekintélyes kutatókig a Kodály életmű eme kevéssé feltárt területeivel foglalkozik, időszakonként jelentkezve a szombat délutáni zenei ismeretterjesztő sávban. Az előadásokat elolvashatja az MR3-Bartók internetes oldalain.

Kodály pedagógiájának gyökerei Részlet Dolinszky Miklós előadásából.
[...] A közoktatás az eleve magunkkal hozott tudást lerombolja, hogy a semmire építkezhessen. Ezzel szemben a második világháború után Kodály világossá teszi, hogy pedagógiai reformja nem kívülről behatoló műveltségi anyagként tekint a zenére, hanem az eleve bennünk szunnyadó kollektív ősrétegre, egy létező, csak elfeledett hagyományra épít. Eddig az iskola azt mondta a népnek:, írja, amit te tudsz, az semmi. Feledd el, verd ki a fejedből. Majd én jobbra tanítalak. Mi azt mondjuk a népnek: Amit tudsz, nagy érték, az ősök hagyománya, a magad lelke igaz kifejezése. & Becsüld meg, & mert ha többre akarsz menni, csak erre építhetsz. A kétlépcsős értékrend szintén annak a pedagógiának terméke, amely absztrakt gyereket lát maga előtt: Vessünk véget annak a pedagógus-babonának írja , hogy tananyagnak csak valami higított művészetpótlék való. Éppen a legtisztább művészetnek nincs fogékonyabb, ösztönösebb megértője a gyermeknél. Minden nagy művészben eleven maradt a gyermek is: azt érzi meg rokonlélekkel a fiatalság. A zenei képesség tehát velünk született adomány, és a remekmű tananyaggá tételével csak visszaadjuk a gyermeknek, ami az övé. Hozzá kell tennünk: Kodály később revideálni kényszerült ezt a nézetét, és saját koncepciója útjának egyengetése érdekében maga is komponált két- és háromszólamú énekgyakorlatokat, melyeket aligha szánt és vélt remekműveknek. [...]

Mit üzen Kodály? Részlet Sárosi Bálint előadásából:
[...] "Ő, kinek egész élete áldozat volt a hazáért, a nemes hangzásától oly sokszor megfosztott „hazafi" szót még ironikus felhanggal sem használta. Hátrahagyott írásai közt említi, hogy 1910-ben, Bartókkal közös szereplésük alkalmával a közönség tapsát megköszönve, Bartók - idézem - „egy mondatot kezdett: »reméli,, így fogunk állni együtt a közös eszméért való küzdelemben«. Ez volt velem szemben egyetlen érzelmi-patetikus megnyilatkozása" - írja Kodály és folytatásul megjegyzi: „Talán frázisgyűlölő természetem tartotta vissza, de később ő sem emlegette a hazát, amit az előttünk járók úgy elkoptattak, hogy már ajkunkra venni se mertük." Ugyanígy, lenézte a nagy hangon emlegetett „magyar"-ságot, jól tudva, hogy az divat és politikai széljárás szerint lehet cégére üres büszkeségnek, takarója hibáknak, eszköze olcsó érvényesülésnek, csapdája megtévesztésnek, gerjesztője széthúzásnak, gyűlölködésnek. Élesen megfogalmazta, amit józan ésszel magunk is beláthatunk: „…amint műveltnek nem lehet születni, úgy magyarnak se! Mindenki annyira művelt és magyar, amennyire meg tudta szerezni. Csak szerzett műveltség van, szerzett magyarság." A megszámlálhatatlan kitűnő idegen gyökerű magyar közül példaként a mindenki által ismertet, a szlovák anyától és délszláv apától származó Petőfit említi. Említhette volna saját magát is, aki apai ágon flamand, anyai ágon lengyel származású. Ettől függetlenül a kevesekhez tartozik, kiknek „a legnagyobb magyar" mellett van a helye. Hiszen maga Széchenyi sem származása, hanem tehetsége és munkája révén lett a „legnagyobb." [...]

Továbbá:

: 23.00Jazzritkaságok; 23.30Ars nova; 23.55Hírek. Időjárás. Szózat